Kicsit bővebben leírom az itteni iskolás dolgokat, hátha valakinek segítek ezzel.

Ahogy már korábban írtam a lányokat felvették szerencsénkre a helyi Infant Schoolba. Ez igazából egy három éves átmenet az óvoda és az igazi iskola között. Amolyan előkészítő. A kisebbik a reception classba került, a nagyobbik már rögtön az első osztályba. Ha it végeznek a másodikosok, akkor átkerülnek a Junior Schoolba, ez felel meg leginkább a magyar általánosnak. Az iskolák időrendje össze van hangolva gondolva a többgyermekes szülőkre. Az infant schoolba reggel 8:45-8:55 között van az érkezés, a junior schoolba 9:05-től

Az iskolában mindenki nagyon kedves volt velünk, és bár egy kis városban élünk mégis a lányok második napjára már kerítettek egy magyar tanársagédet, aki ugyan csak aznap, de segített nekik megérteni hogyan mennek a dolgok. A többi napokon a tanárnő a tabletjén lévő fordítóprogrammal kommunikált velük, és bár az első napot végigizgultuk, mindkét lány mosolyogva jött ki a nap végén.

Az iskolai egyenruháknál nem ragaszkodtak az emblémás darabokhoz, de mi azért vettünk egyet-egyet a lányoknak. A többi darab beszerzése gyakorlatilág bármelyik nagy bevásárlóközpontban (Tesco, Marks & Spencer) megoldható nem túl drágán. Az étkezés ingyenes a gyerekeknek, plusz ingyen kapják a book baget, amiben minden nap hazahoznak olvasnivaló rövid könyveket. Ingyen járnak a füzetek is. A mi iskolánkban hetente egyszer az elsősöknek lehetőség van úszásra is, ehhez csak önkéntes hozzájárulásokat kértek, de akinek nem fér bele, az is mehet nyugodtan.

Minden reggel és délután a városka 3 forgalmasabb utcéjén stoptáblás nénik ügyelnek a gyerekek(és szülők) átkelésére.

Mióta itt vagyunk beiktattunk azért pár kirándulást is.

Bejártuk oxfordot:

Én imádom a történelmet és a régi épületeket, szóval ez igazi kánaán volt :)

A ház berendezése mellett nekiugrottunk az ügyintézéseknek is, hogy haladjon minden egyszerre.

A Sky-tól az internetet már ide indulásunk előtt megrendeltük...de majd 3 hétig tartott bekötniük, így az első két hetünk itt offline telt...vagyis mobilnettel.

A páromnak ugye már megvolt az NI száma, nekem kértünk időpontot a jobcenterbe, amit következő hét szerdára meg is kaptunk. Minden nagyon gördülékenyen zajlott, az érkezésünk után pár perccel szólítottak is, pár adatokra vonatkozó kérdés után meg is voltunk, és kaptam egy papírt arról, hogy az NI szám igénylésem elindult. Bár a hölgy azt mondta 2-4 hét az NI szám kiküldése, én végül a következő hét elején meg is kaptam.

Innen az utunk a bankba vezetett, hogy a párom meglévő számlájára engem is felvetessünk. Itt ért az első csalódás, először is a bankban nem volt ott az ügyintéző akihez időpontot foglaltunk, és végül bankban sem a jobcenteres papírt, sem a bérleti szerződést nem fogadták el mint lakcímet igazoló iratot. Azt mondták csak a végleges NI szám igazoló papírt fogadhatják el. Hiába nem is nyitni akartunk számlát csak a párom számlájára felvetetni az én nevem is, nem engedtek ebből. Egy fél nap pocsékba ment.

Ért minket viszont egy kellemes meglepetés! Bár előzetesen azt az információt kaptuk hogy a helyi infant school tele van, végül mégis felvették őket, így nem kell kocsival valamelyik szomszéd városba hordanunk őket. Ráadásként mint kiderült, az étkezések is ingyenesek, ami jelentős anyagi segítség. Vagyis ha pontos akarok lenni az iskolában minden ingyenes, a szülőnek csak az egyenruháról, és esetleg uzsonnáról kell gondoskodnia. A könyvek, tollak, füzetek, mindent az iskola ad.

Nos hosszú szünet után a folytatás. Végre van net a házban :)

Hogy ott folytassam ahol abbahagytam:

Szerencsésen megérkeztünk angliába, a reptérről taxival mentünk az új otthonunkhoz. A szállítók a dolgainkat már rendben kézbesítették, és szerencsére a maradék megrendelt bútorok is megérkeztek aznap, szóval a megérkezésünk után mindjárt kezdődött is az ágyak összerakása.
A házunk nagyon kellemes helyen van, 5 percre a buszmegálló és a tesco pár perc sétára 3 játszótér, focipálya, és kb 20 perc séta az iskola.

A kezdeti berendezkedés után az első dolgunk az volt hogy autót nézzünk, ez fontos a ház berendezéséhez, és igy kis faluban lakva egyébként sem árt.

Itt kezdtük érezni először hogy nem magyarországon vagyunk. A kereskedésben körülnézve miután szóltunk meléyik autókat néznénk meg, a kezünkbe nyomták a kulcsokat, hogy nézegessük nyugodtan, mindjárt jönnek segíteni. Miután megnézegettük a kocsikat, szívélyesen adtak egy próbarendszámot, aztán integettek ahogy elhajtottunk a kocsival kipróbálni, eszükbe sem jutott hogy velünk jöjjenek.
Végül két napnyi buszozgatás után egy szimpetikus kis ford focust találtunk, szerencsénkre, itt a használtautó árak alacsonyak, ígyaz otthoni autó eladása kb fedezte az itteni árát, és az éves biztosítást, ami lévén most érkezett bonusz nélküliek vagyunk elég magas volt - a moneysupermarket oldal 750£ körüli összeget adott ki, de telefonban már 1150£-ot mondtak, így végül a directline-nál kötöttünk 550£-ért, emiben benne van a korlátlan mérföldes mentés is ha bárhol lerobbannánk.
Miután eldöntöttük hogy elhozzuk a focust jött az újabb meglepetés, mivel csak párszáz fontot tudtunk levenni a kártyánkról egyszerre, az eladó csak annyit mondott, semmi baj, az jó lesz, megírjuk a papírokat, elvihetjük az autót, és ha majd hazaértünk átutaljuk a többit. :)

Hát így lett autónk is.

Mióta megvan a ház felgyorsultak itthon a dolgok, egyeztettem egy költöztetőcéggel, lefoglaltuk a repülőjegyeket (27-én indul a nagy kaland), gőzerővel folyik a pakolás itthon, és próbálunk nem elfelejteni semmit amire szükségünk lehet :)

A neten sok szállítót találni, mi egy ismerős javaslatára az Árvatranst választottuk. Elég rugalmasak, az előzetes árajánlat később sem változott. A felvétel időpontjáról egy nappal előbb egyeztettek velem, aztán rendben fel is vettek mindent. Kb öt nap és kint le is rakodnak.

Közben kiderült egy érdekes információ, meg is osztom mert közérdekű:
A gyerekek iskolából kimaradását/külföldi iskolakezdését már a nem helyi jegyző felé kell jelenteni, hanem a helyi kormányhivatal felé kell írásban jelezni, és tájékoztatni a körzetes iskolát is (ez utóbbi persze akinek már iskolás a gyermeke természetes).

A repülőjegyeket is alaposan megnézegettük, végül a fapadosok helyett a British Airways mellett döntöttünk több okból is. Náluk nem kell külön fizetni a csomagokért, a 11 év alatti gyerekeknek a bőröndön és kézipoggyászon felül benne van az árban egy autósülés szállítása is. Ez utóbbi nálunk nagy előny, mert így nem kell kint új ülést vennünk, ami ugye nem kis pénz. Mindezekkel együtt már ugyanannyirba vagy kevesebbe is került az út mint egy fapadossal.
No és volt még egy nagy alőny: a lányok első repülőútja, és igy kényelmesen, átszállás és tolongás nélkül utazhatnak, egy pozitív élménnyel.

Hol is kezdjem a történetünket?
Igazából talán majd két évvel ezelőtt, amikor kedvesem unalmában angliai állásokra keresett, és megmutatott párat, hogy milyen jó is lenne. Nekem tetszett az ötlet, bár akkor ez még bohókás felvetésnek tűnt.
Aztán ahogy teltek a hetek - hónapok, egyre többször került szóba a dolog, én párszor egészen fellelkesültem, utánaolvastam a dolgoknak, számolgattam, tervezgettem, de az elszánás hiányzott.

Időről-időre azért újra szóbakerült a dolog, és egyre jobban kezdtük rászánni magunkat (én főleg, minden alkalommal amikor elolvastam a híreket :( ). Nincsenek anyagi gondjaink, mondhatni jól élünk itthon, de sajnos egyre több dolog van ami zavar, úgy is érezzük szükségünk van a változásra, és sok pozitív dolgot látunk ami a kiköltözés mellett szól. Én közepesen, a feleségem szinte tökéletesen beszél angolul, így kézenfekvő volt hogy az angol nyelvterület felé orientálódtunk.

Egyre jobban gyűlt bennünk a mehetnék, de féltünk is a mozdulástól, főleg két gyerkőccel az idegenbe. Az kezdetektől eldöntött dolog volt hogy csak és kizárólag akkor mozdulunk ha egy fix állás már van amiből meg tudunk élni a kezdetekkor. Mivel én vállalkozó vagyok, kint is ezt szeretném folytatni, de egy új cég felfuttatása időbe telik, így a feleségemre jutott a mukakeresés. Aztán 2014 őszén amikor ismét szóbakerült a költözés gondolata, ismét talált egy állást, amit mintha rá szabtak volna, és úgy döntöttünk itt az idő megpróbálni, elküldte hát a jelentkezését. Nem tápláltunk nagy reményeket, mert sokan mondták, hogy itthonról nehéz kint munkát szerezni, ezért igencsak meglepődtünk mikor egy hét múlva emailt kapott miszerint shortlistre került, és jelezze mikor lenne alkalmas számára egy skype interjú. Nagyon nem részletezem, tömören: megkapta az állást, a 30 napos felmondása végén már várták is kint.

Innentől aztán kezdődött a rohanás, pakolás szervezkedés, autóeladás stb. Ezekkel szerencsések voltunk, az autóeladás simán és viszonylag gyorsan ment, az útlevelünket nyáron csináltattuk, szóval minden szépen alakult. Majd a búcsú a reptéren, ő el egyedül, én maradtam a két gyerkőccel...apuka két lánnyal..hajajj...:)
Végül nem volt annyira nehéz a csajokkal, bár apukaként a harisnyák felcserélése, és a fura színösszeállítások napi szinten jöttek, de végül, a vásárlást, mosást, éjszakai fülfájásokat, és minden egyebet is megoldottuk, sőt együtt is főzöcskéztünk néha. Aztán a párom is pár hét múlva már jött haza az ünnepekre, addig pedig a viber és skype volt a kapcsolattartás fő csatornája.

Miután elintézte kint a szükséges dolgokat, NI szám, bank stb, nekiállt lakást keresni ami megfelelne nekünk. Ez első nekifutásra abban a három hétben nem sikerült, úgyhogy az ünnepek után sajnos ismét egyedül ment vissza, és folytatódott a keresés.

Nem gondoltuk, hogy a lakáskeresés lesz a kiutazásunk legnehezebb része, de az lett.
Végül majd 3 hónapot töltöttem még a lányokkal, mire meglett a megfelelő ház. Addig minden este skype beszélgetések anyával, aztán a lányok vigasztalása lefekvés előtt. A pár hét karácsony előtt hamar elment, de ez a 3 hónap már elégé nehéz volt mindennyiunknak. Azzal vigasztaltuk magunkat, hogy eddig is gyűlik a pénz a számlánkon, és spórolunk.

A soksok ingatlan megnézésből, rengeteg volt a képekhez képest lepukkant, a béna elrendezéső, a rossz közlekedésű, stb.
Mi viszont olyat szerettünk volna ami tényleg megfelel. A lányoknak az itteni óvoda után a kinti suli (mivel 5 és 6 évesek), plusz a költözés, és az idegen nyelv épp elég nagy változás lesz, nem szerettük volna pár hónap múlva újra mozdítani őket.
De végül a múlt héten meglett a Faringdoni ház, ami úgy tűnik mindenben megfelel nekünk. Tágas, van hely a vállalkozásomnak, van hely a lányoknak, jó helyen van.

Hát itt tartunk most, már nézzük a repülőjegyeket, és március végére családostól kint leszünk ha minden jól megy. Aztán indulnak az igazi kalandok!